"A politikusok azért hazudnak, mert a nép azt akarja."
Az Egyesült Államok a - világ által is nagy figyelemmel kísért - elnökválasztás utolsó fázisába lépett. A televízióban közvetített 3 részes vitában Barack Obama és kihívója, Mitt Romney összemérték érveiket, megpróbálták vezetői és főparancsnoki agilitásukat is bemutatni, mostantól pedig folytatják országjáró kampányukat, hogy november 6.-án szavazóik nekik kedvezően döntsenek, főleg a kérdéses államokban.
Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy vajon melyik jelölt fogja teljesíteni az ígéreteit. Elvárás-e egy politikustól, hogy igazat mondjon? Igaz-e hogy a nép csak a szebb szavakat akarja hallani?
Ha egy politikus szájába adnánk a fenti idézetet, akkor furcsa, de valós elméletünket támasztaná alá: saját hazugságainak szeretne igazolást szerezni ezzel a mondattal, és a nép valós gondolatai még csak kicsit sem érdeklik a politikust. Ha pedig ebből indulunk ki, akkor maga az idézet is olyan sértő a népre nézve, hogy a sorsukat erősen befolyásoló tényezőket a következmények nélküli játék szintjére alacsonyítja le.
Szóval az ártalmas hazugságok terjesztése káoszhoz vezet, és ahhoz, hogy az ember bizalma megrendüljön. De vizsgálódjunk inkább a hazugságok megjelenési lehetőségének paradicsomában, mely a kényszeres tudni akarás miatt leggyakrabban esik bele a szimbolizmus hibájába. Jelnek vesszük azt is, ami természetes, és a kontextusból kiragadva olyan dolgokat látunk, melyek nincsenek is ott. Tudnunk kell, hogy ezek a megjelenések és beszédek megtervezettebbek egy színházi előadásnál is, így annak a lehetősége, hogy mindent meg tudjunk állapítani egy tévéközvetítésből, kizárt. Amit fel tudunk mérni, az a sokszori megjelenés és viselkedés alapján az a tény, hogy milyen érzelmei vannak egy adott személynek túlsúlyban és ezáltal mennyire lesz hű a valósághoz és megbízható, sőt a felelősségvállalás milyen szintjét fogja követni, amikor arról van szó, hogy elképzeléseit a szembejövő hullámok ellenére meg kell valósítania, hogy hű maradhasson.
Ehhez pedig legjobb ha megnézzük a szemeiket, mikor mosolyognak. Romney a viták alatt leginkább csak visszafogottan mosolyog, míg Obama többször is átélt jókedvvel viszonyul a közönséghez. Fontos tudnunk, hogy pillanatnyi hangulatváltozás is közrejátszhat abban, hogy boldognak tűnjünk, de alapvető hozzáállásunk csak évek alatt változik tartósan, a körülmények változásával együtt.
Pontos tudománya van annak, hogy kire lenne érdemes rábízni egy ország vezetését és miért. Ugyanezek a szabályok érvényesek egy barátra egy házastársra vagy akár egy üzleti partnerre is.
Ha kíváncsi vagy, gyere el novemberi előadásunkra, mely díjmentes.
Jelentkezés: info@kiefer-group.hu