Adott egy házasság vagy párkapcsolat, mely kisebb-nagyobb viszontagságok ellenére még mindig a medrében folyik és gyarapodik, de egyik pillanatról a másikra felüti magát a "féltékenységnek" hívott jelenség. Ekkor nemcsak a másik felet, de magunkat is megkérdőjelezzük, sőt gyakran magunkat ítéljük bizonytalanabbnak mindennél. Miért történik? Tudunk-e megfelelő értékelést hozni ebben a pillanatban? Vajon igazunk van-e és van-e alapja a félelmünknek?
Habár ezeket a kérdéseket teljes körűen nem fogjuk senki számára eldönteni, hiszen minden eset egyedi, és rengeteg tényező befolyásolhatja, adunk némi támpontot a vizsgálathoz. Nem egy olyan megkeresés érkezett hozzánk, melyben a nő/férfi szeretne megbizonyosodni arról, hogy nincs-e harmadik fél a játszmában és szeretné leleplezni a hazugságokat, amennyiben azok léteznek. Az ilyen megkereséseket rendszerint elutasítjuk az alábbi okok miatt:
1. Legtöbbször az illető, csak a saját igazát szeretné ha megerősítenénk, és ha nem azt az eredményt hozzuk ki, amit ő várt, attól még nem fog megnyugodni(azaz az alapvető okot nem tüntettük el). sőt tovább nyomoz, és személyes tapasztalatom, hogy vagy addig megy, míg talál valamit, vagy pedig tönkreteszi a kapcsolatát a rögeszméjével.
2. A kapcsolat harmóniája nem fog megoldódni azáltal, hogy egy külső személy véleményezi a másikat. Itt egy másfajta megközelítés szükséges, mert a probléma nem azon a ponton fog megoldódni, ahol a tüneteket mutatja, hanem ahol kezdődött.
Fenti két pont miatt egy személy tisztánlátása eléggé lecsökkent, hogy a másik érzelmeit és nonverbális kommunikációját elemezze, ezért nem jó megoldás, hogy a problémát ilyen kerülőúton közelítjük meg. Vajon miért fél valaki, hogy megfelelő kiértékelést tegyen azzal kapcsolatban, hogy hányadán áll a kapcsolata. Milyen érzelmek befolyásolják? Miért törnek az emberre ezek az érzések? És mely érzelem segít abban, hogy tisztább és jobb döntéseket tudjunk hozni?
Mivel alapvetően a bizonytalanság sok esetben nem a másik fél, hiszen ő mindig is ott volt, hanem magunkon veszünk észre egy megmagyarázhatatlan erősségű érzelmi hullámvasutazás fog el minket, fontosságot nyer az, hogy magunkon is felismerjük az érzelmeket, nem csak másokon. Ez vezet a kiegyensúlyozottság felé.
Sokan azt fogják mondani, "de, hát a másik..",nekik különösen fontos megérteniük, hogy nem azt állítom, hogy a másik mindent jól csinált, csupán azt, hogy a mi felkészültségünk a probléma kezelésére nem megfelelő, ha nem tudjuk érzékelni és elbizonytalaníthatóak vagyunk, vagy épp destruktív rögeszméink vannak.
Legyen annyi eszünk, hogy ne csak arra gondoljunk, hogy mások érzelmeit tudjuk beazonosítani, hanem a sajátunkat is. A feladat nem könnyű, sőt nehezebb, de ehhez ad támpontot a Kiefer Group november 9.-i ingyenes előadása.
Jelentkezz most, mert megadjuk azt a tudást, ami miatt máshogy látod majd a dolgokat: http://beszedeshazugsagok.hu/kepzes#kepzes
